„A francia száműzetésben élő kolumbiai szobrászművész, Feliza Bursztyn múlt pénteken, január 8-án este negyed 11-kor, egy párizsi étteremben belehalt a bánatba” – írta Gabriel García Márquez egy cikkében. A regény elbeszélőjét nem hagyja nyugodni ez a pár szó, és végül éveket szán arra, hogy összerakja a felkutatott szilánkokból egy idegen élet történetét, és feltárja egy rendkívüli személyiség titkait: ki volt valójában Feliza Bursztyn? A Kolumbiába kivándorolt zsidó házaspár lánya, a latin-amerikai feminizmus egyik ikonja a politikai forradalmak korában volt forradalmi művész; szabad szellemű nő egy olyan világban, amely gyanakodva tekintett a nők szabadságára. Juan Gábriel Vásquez a kortárs latin-amerikai próza egyik legjelentősebb képviselője, aki új regényében mesterien ötvözi az önéletrajzot, a valóságot és a fikciót, hogy megmutassa, egy kivételes nő hogyan dacolt a mélyen konzervatív többségi társadalommal, a politikával és a pénztelenséggel, hogy megőrizze szabadságát és kreativitását.
