A XIX. századi klasszikus orosz irodalom legnagyobb témájával viaskodva Vodolazkin ízig-vérig mai regényt alkotott: olyan polifonikus művet, amelyben nemcsak egy nagy művész gondolatai szólnak (miközben mindvégig halljuk a zenét is a szöveg mögött), hanem az emberi életeket felfaló, gyilkos történelem minden fals nesze, nüansza, ordítása, egyszóval az idő zúgása is: Oroszország és Ukrajna elmúlt évtizedeit éljük át – egy olyan ember nézőpontjából, aki éppannyira ukrán, mint orosz, és közben európai, de leginkább – az élet nagy titkaival és tragédiáival szembesülve – egyszerűen csak ember, aki tudni szeretné, mi végre van itt a földön.
